Paradicsommal az infarktus ellen #17

A paradicsom a burgonyafélék családjába tartozó növény, mely Közép- és Dél-Amerikában őshonos. Európába a 16. században került, de hosszú ideig csak dísznövényként használták, mert mérgezőnek tartották. Közeli rokonához, a burgonyához hasonlóan valóban megtalálható benne a mérgező szolanin, azonban elhanyagolhatóan kis mennyiségben. A paradicsom C-vitamin-tartalma viszonylag magas, 10 deka paradicsom a napi C-vitamin-szükséglet 17%-át fedezi, más vitaminokat, illetve ásványi anyagokat azonban csak kis mennyiségben tartalmaz.

Két anyag is állhat a paradicsom élettani hatásainak hátterében. Az egyik a tomatin - és származéka, a tomatidin -, amely a már említett szolaninhoz hasonló szerkezetű és hatású alkaloida. A tomatin, mivel kötődik a koleszterinhez, állatkísérletekben hatékonyan csökkentette a vér koleszterinszintjét, és gátolta az érelmeszesedés kialakulását. A kolineszteráz enzim gátlásával számos gyógyászati alkalmazásnak lehet jelöltje.

Egy figyelemreméltó kísérletben azt találták, hogy a tomatidin, továbbá az alma héjában található urzolsav egyaránt jelentősen befolyásolják az izomsejtek fehérjeszintézisét. A hatások eredményeképpen a vizsgálatban számottevően lassult az izmok éhezéssel, inaktivitással, illetve öregedés során bekövetkező sorvadása.

A táplálkozás során elfogyasztott paradicsommal azonban aligha jut a szervezetbe tomatin, ugyanis ez az alkaloida elsősorban a növény zöld részeiben, illetve az éretlen termésben található csak meg, az érett paradicsomban nem.

A másik anyag a likopin, amely viszont a termésben is jelen van, ez adja az érett paradicsom színét. A likopin egy karotinoid, kémiailag az A-vitamin rokona, hatása azonban eltérő. A paradicsomnak tulajdonított kedvező élettani hatások - amennyiben valóban léteznek - valószínűleg jórészt a likopin hatásai.

A likopin laboratóriumi vizsgálatokban és állatkísérletekben hatékony antioxidánsnak bizonyult, ezért az elmúlt években vizsgálatok indultak a szív- és érrendszeri hatások feltérképezésére, az étrend-kiegészítők piacán pedig megjelentek a likopinkészítmények.

Egy újabb rendkívül értékes tulajdonság derült ki a paradicsom magjáról. Úgy tűnik, megfelelő mennyiségben képes feloldani az erekben keletkező vérrögöket, ezáltal védhetnek az infarktussal és agyvérzéssel szemben is.

Ennek azért van különösen jelentősége, mert nemrég zárult le egy rendkívül nagy tanulmány, amely kétség kívül állapította meg, hogy az aszpirin megelőző célú használata rendkívül káros, mivel sokszorosára növeli a gyomorvérzések kialakulásának esélyét. Más a helyzet azoknál, akik korábban már átestek pl. infarktuson, az ők esetében a kockázat mértéke nem éri el a várható előnyök mértékét.

A paradicsom az aszpirinnel szemben azonban biztosan nem okoz gyomorvérzést.
A paradicsom vérhígító hatása azonban csak 18 órán keresztül hat, míg az aszpirin hatása 10 napig is eltarthat. Ez azért nem hátrány, mert ha valaki megsérül, vagy gyorsan operálni kell nem mindegy, hogy mikor áll vissza a normális véralvadás.
Ezzel elkerülhető a jelentős vérveszteség.

Mindkettő ugyanis a vérlemezkékre hat. Normális esetben a vérlemezkék teljesen simák, de ha gyulladás alakul ki az erekben (dohányzás, stressz, magas koleszterins, stb. hatására), a felszínük hegyessé válik (mármint az erek egyébként tükörsima felszíne), és ez adja meg a jelet a vérlemezkéknek az összecsapódáshoz, ami a vérrög képződés első lépése. Ezt követően a kezdetben tiszta vérlemezkékből álló trombus (fehér trombus) már lehetőséget teremt arra, hogy vörösvértestek, fehérvérsejtek, fibrin épüljön köré. Így kialakul a vérrög, ami ha pl. elzárja valamely szívkoszorúeret, akkor a szívizom bizonyos része nem kap oxigént és elhal (szívinfarktus). A folyamat néhány másodperc alatt végbemehet.

A felfedezés Asim Duttaroy professzor nevéhez fűződik, aki kifejezetten egy természetes vérrög képződést gátló vegyületet keresett, ezért szinte minden zöldséget és gyümölcsöt letesztelt. Ő talált rá arra a vegyületre, mely a paradicsomban természetesen van jelen.